第十九世紀的詩人 A XIX. század költői
第十九世紀的詩人 A XIX. század költői正在翻譯 Translating。 歡迎您積極翻譯,改良、修訂與加入新的翻譯版本 You are welcome to actively translate, improve, revise and add new translations.。 原文在hu:A XIX. század költői。
作家：桑多爾‧佩托菲 佩斯，1847 年 1 月
第十九世紀的詩人[意譯]
edit
請你(緊記,
千萬)不要
輕易地撥動琴弦！
因你正從事一項偉大的工作，
現在如果你拿起琵琶。
只能唱出
你自己的痛苦和快樂：
卻什麼都做不了，
那麼世界就不再需要你，
那就把聖樹,
你那受世人尊崇的身份放在一邊吧。
我們躲在荒野裡，
就像過去摩西和他的人民避難一樣，
他跟隨着
上帝派來作為他引領的火柱。
後來，
上帝將 祂所差來的那一位--詩人,
安置在這火柱上，
作為他們引領的火柱。
帶領
人民走向迦南(應許之地)。
加油吧，每一個詩人，
與人民一起出生入死吧！
詛咒那個
從手中扔下人民旗幟的人。
詛咒那些
因為怯懦
或懶惰而停留下來的人，
當人們在奮鬥、疲倦、流汗的時候，
他卻在樹蔭下休息！
有些假先知
非常邪惡地宣稱，
我們現在可以停下來了，因為這裡
是應許之地。
這一個謊言，
一個非常無禮的謊言，
數以百萬計的人在爭論着，
他們在烈日下徘徊，
又飢又渴，
他們很絕望。
當
每個人都能平等地從豐盛的籃子裡得到所需，
當
每個人都能坐在正義的桌子前，
當 心靈之光
透過每家每戶的窗戶照進來：
那麼我們就可以說停止了，
因為迦南已經在這裡了！
但直到在那之前,
是沒有和平，
在那之前你必須繼續奮鬥。 ──
也許生命
不會為我們的勞動付出任何的代價，
但死亡會
用溫柔的吻,閉上我們的眼睛，
並用一條花繩和一個絲枕,
將我們送入大地的深處休息。
A XIX. század költői
editA húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félre tedd.
Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, mellyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Ujabb időkben isten illyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé.
Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját. Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt!
Vannak hamis próféták, a kik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók czáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek.
Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. ─ Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelid, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe.
 This is a translation and has a separate copyright status from the original text. The license for the translation applies to this edition only.
| ||||
| Original: |
| |||
| Translation: |
| |||
